Egyedül a 3. pontot tartom jogosnak.
A többi az pont olyan, amilyet egy türelmetlen vásárló ír :).
Ne értsd félre, én is agyvérzést kapok, amikor már 20 perce állok a látszólag nem fogyó sorban, meg ötször ugrik ki vonalkódot cserélni a pénztáros, meg hogy nincs váltója. (De basszus, mi a jóistent csináljon, ha az előző 3 vásárló mindet elvitte és a főpénztáros nem ad?)

A legtöbb pénztáros-vevő konfliktusban a legkevésbé okolhatók a pénztárosok, ugyanis nem ő nyomtatja a vonalkódot, nem ő találja ki az alultervezett beosztást, nem ő tehet arról, hogy a sokadik csengetésre sem jönnek sztornózni, stb stb.)
A fiúm mindig azt csinálja, hogy bűbájos és mindig mond valami kedveset. (Jó, könnyen megy neki, mert ilyen lányos-anyák-álma-fejet tud vágni :D) Ezzel elérte, hogy a legmorcabb pénztáros is köszön neki (igaz, nekem akkor se, ha együtt vagyunk :D), tájékoztatják az akciókról (nem sűrűn jár oda), meg ilyenek.

@belekotyogok: Ezért jeleztem a történetben többször, hogy nem mondom, hogy a pénztáros hibája minden, de az enyém meg pláne nem. Nyilván a véleményem főleg abból adódik, hogy ahol lakom, ott Spar van a mindennapi bevásárlások elvégzésére, az pedig a legrosszabb mind közül.

Szia! Én a SPARban dolgozom pénztárosként. Igazat adok neked sok mindenben, mert tényleg vannak ilyen pénztárosok. Ezért most csak az én szemszögemből válaszolok a pontjaidra:

1. Amikor felvesszük a kasszát 75000ft-tal kezdünk. A legnagyobb pénzünk általában az ezres. Nem azért kérdezzük meg, hogy nincs e kisebb, mert ahhoz van kedvünk, hanem azért, mert ha az első vásárló egy rágóért áll sorba, és követi még három, akkor teljesen kifogyunk, és ezt sajnos a negyedik vásárló érzi majd meg, azzal, hogy nem tudunk neki visszaadni, pedig csak egy ötezressel fizet. Persze ez nem a vásárló hibája, erről szó sincsen, de amikor látjuk, hogy van nála egy 200-as, akkor csak annyit szeretnénk, hogy azt adja oda nekünk, ne a húszezrest. :)

2. Ebben teljesen igazad van. Mind pénztáros, mind vevő, nagyon utálom, ha valaki életuntként nem talál jobb elfoglaltságot, mint a dobálózás. Nekem sem tetszene, ha valaki dobálná az üvegeimet, kifliket, vagy akármimet.

3. Ne is mond. Ez valami rettentően idegesítő. Miért nincs vonalkód? Miért én szívok vele? Miért velem perlekedik a vásárló? Sajnos nem tudok mit tenni, mosolygok, és elfutok egyért. Erre sorban jönnek a megszólások: "jajj nem igaz, mért pont én?" vagy "ez már megint hova megy?". Rettentően rosszul esik, hogy miattam áll a sor, és ezért én kapok. De még a legrosszabb esetben sem nézek csúnyán a vásárlóra, hiszen ő éppen úgy nem tehet róla, ahogy én sem.

4. A cigi. Hát ebből örülök, hogy január 1.-től megszűnik az árusítás a SPARban, mert ez ténylegesen úgy van, ahogy leírod. Szégyenszemre kell átordítani a másik kasszásnak, hogy te "Juli" nincs egy kék BONDod? Mindenki engem néz, a sor áll, és a vásárlók is türelmetlenek. Mit tehetek ilyenkor? Mosolygok, és vagy 20x elnézést kérek a vevőtől, hogy már megint nincs nálam olyan, ami neki kell. :(

5. Ezt már egy vevő megemlítette nekem, a következő szavakkal:
" Tudja miért vagyok dühös? Mert sietnem kell. És tudom, hogy ez nem a maga hibája, hanem a feletteseié, hogy ennyire nem bíznak meg a saját dolgozójukban, hogy egy kulcsot méltóztassanak adni maguknak". És ez így is van. Nálunk még csak a telefonos variáció sem működik, ugyanis az irodában nincs mindig valaki. Hangosbemondó nincs. Mi marad? Az ordibálás ismét, hogy van e kulcs Julinál? És ha nincs? Hát felállok a kasszámtól és utána futok. Persze Marika megint nem az irodában van, ahova lihegve elfutok, hanem lent a pincében, így már 5 perce áll a sor, és teljes mértékben megértem a vásárlókat ilyenkor. És megint szidnak. És igazuk van. És én megint mosolygok. :(

6. Ezzel nekem nincs problémám. Én gyors vagyok (állítólag). Ezért még nem kaptam türelmetlenkedést. Ellenben egy kollégám, aki már 20 éve ott dolgozik... Hát nem tudom ő ilyenkor miről álmodozik, de biztos valami nagyon unalmasról.

+1 Sajnos velem is megesik, hogy panaszkodom, pedig tudom, hogy ez is valami. Szerintem majdnem minden ember panaszkodik a munkájával kapcsolatban, legyen az pénztáros, vagy épp gazdasági igazgató. Az viszont nem szép, ha valaki ezt vevő előtt teszi.

Én alig több, mint két hónapja vagyok itt, de nagyon sokat tanultam abból, hogy milyen a másik oldal. Egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia, hiszen úgy igazságos a bíráskodás. Éppen ezért a kommentemet is úgy írtam meg, hogy azt mindkét szemszögből figyeltem. Nem álmaim állása, de ez nekem nem is fontos, hiszen csak a suli elvégzése ideje alatt "kell" csinálnom. Addig még van hátra egy év. Addig pedig marad a mosoly, és a mindent elviselek státusz. Hát ilyen egy pénztáros mindennapja. Én mégis szeretem, mert mikor egy öreg néni fizet nálam, és rám köszön, hogy "szép napot Aranyoskám. Milyen napja van ma?", vagy épp az aprót nyújtja a pénztárcájában, és ennyit szól "keresse meg nekem kincsem, mert én már nem látok úgy mint maga", akkor úgy érzem, hogy van értelme az egésznek, hiszen valamilyen szinten visszakapom azt, amit adok. :) És ez felbecsülhetetlen. :)

További szép napot Neked!

@M4nd4rin: Örülök, hogy elolvashattam ezt a véleményt is, és örülök, hogy a Sparban is akadnak még ilyen pénztárosok. Sajnos néha úgy érzem, direkt válogatják őket... :) Nálunk kb 10 pénztáros van, ebből 2-höz állok szívesen.